Ahány ház, annyi szokás ezen a téren (is). De egyben azonosak: a szabadság jár a munkavállalónak és szükséges is. Ha elsumákoljuk, akár munkatársi, akár munkáltatói oldalról, annak negatív hatásával hosszútávon számolnunk kell.
Milyen lehetőségek vannak, hogy kihasználjuk a rendelkezésre álló szabadságunkat?
A mindennapi munkánkra jó hatással van, ha beiktatunk miniszabikat, azaz meghosszabbítjuk a hétvégét, ünnepnapokat. Az érzés, hogy csak 3 vagy 4 napot dolgozom és utána 3-4 nap pihenés, jó hatással van a teljesítményre. Gondoljunk csak a mostani 4 napos munkahét kísérletekre. Ilyen esetben a helyettesítés is könnyebb, hiszen csak 1-2 napról van szó.
Nem kell feltétlenül elutazni, csak megengedni magunknak, hogy munkanapon ne dolgozzunk! A hölgyek tarthatnak „beauty” napot, vagy csak úgy kimehetünk a strandra, amikor nincs tömeg.
Nyáron, tavasszal, ősszel vagy télen – egyéni preferencia szerint, ki mikor szeret szabadságra menni, de érdemes mindenképpen betervezni legalább 7-10-14 nap szabadságot egyben. A tényleges pihenés ekkor tud megvalósulni, amikor már le tudjuk tenni a munkát, nem gondolkodunk rajta, amikor azt is elfelejtjük, milyen nap van éppen.
Sok munkahelyen a céges biztosítás feltétele az egybefüggő, 2 hetes szabadság. Nem véletlenül. A kiégés megelőzésében, a fáradtságból eredő munkahelyi balesetek csökkentésében nagy szerepet játszik a hosszabb pihenés, amikor ki tud kapcsolni az agyunk.
Társadalmi elvárás, hogy folyamatosan csináljunk valamit, pedig nagyon pihentető a semmittevés, otthon is.
A szabadság nem kell, hogy utazást jelentsen. A lényeg, hogy lépjünk ki a mókuskerékből és csináljuk, ami jólesik, amire ritkán jut időnk, pl. kimenni hétköznap a piacra, megnézni a saját városunk nevezetességeit, akár a turisták.
A szabadság legyen tényleg szabad, munkamentes.
Ha megoldhatatlan a munkamentesség, akkor legyen előre dedikált ideje, amikor a munkával foglalkozunk, pl. reggel vagy délután, kijelölve az időtartamot is, hogy ne vigye el a szabadnapot a munkáról való gondolkodás.
A munkafolyamatok szervezettségének egyik legjobb fokmérője a helyettesítési rendszer.
Teljes helyettesítés valószínűleg nem lehetséges, hiszen aki átveszi a folyamatot, neki is van munkája. Így azt kell meghatározni, melyek a lényeges folyamatok, melyeket biztosan gondozni kell másnak a távollétben. Ehhez érdemes döntési hatáskört rendelni, hogy ne kelljen minden döntésért minket hívnia a helyettesítőnek.
Fentieket olvasva sokan gondolhatják, hogy „jó-jó, de nincs időm, nem tudok kiszakadni, nem engednek el, nincs, aki elvégezze a munkámat…”.
Számos tanulmány bizonyítja, hogy pihenés, kikapcsolódás nélkül hosszútávon gyengül az immunrendszerünk, lelkileg kiégéshez, fizikálisan betegséghez, balesethez vezet.
Lehet, hogy az első szabadság még nagyobb szervezést igényel a munkában, de utána be tud állni sztenderd szerint a helyettesítési rendszer. Ehhez nekünk is partnernek kell lenni, és elengedni a munkát pár napra.
Mindenkit ösztönzök a szabadságra. HR vezetőként folyamatosan kommunikálom ennek fontosságát, erősítem a munkatársakban, hogy éljenek vele, pihenjenek, töltődjenek!
Fogadjuk meg:
„Létfontosságú, hogy az ember időnként olyasmivel foglalkozzon, ami nem létfontosságú.”
Mérő László
Csodás nyarat kívánok Mindenkinek!
Tóth Gabriella Réka
HR vezető, tréner, coach
További bejegyzéseink