Tényezők: a zavaró tényezők tobzódása
Az online térben a figyelem nagyon könnyen elkalandozik: pittyen a Facebook, felugrik egy új levél, rákattintunk egy linkre és onnan még öt másikra, csak egy üzenetre válaszolunk, amiről eszünkbe jut még két dolog, amit fel kell írni – és máris eltelt 40-50 perc, amíg egyáltalán vagy nagyon kevés dologra tudtunk figyelni. És ezek csak az online tényezők, e mellett ott van még egy csomó lokális tényező: ugat a kutya, sír a gyerek, csenget a futár, beszélgetnek a kollégák, felújítás megy a szomszédban és közben a szemünk előtt áll az összehajtogatásra váró ruhakupac. Itt érdemes kétfelé választani a zavaró tényezőket: amire van hatásunk, és amire nincs (vagy csak nagy erőfeszítés árán).
Amire van ráhatás, arra nyilván érdemes hatni: például, ha valaki nem beszél, akkor némítsa le magát, hogy a többieket ne zavarja a háttérzaj; ha valaki tudja, hogy sokat fog otthonról dolgozni, akkor teremtsen ahhoz megfelelő környezetet, legyen egy állandó kényelmes dolgozóasztal, székkel, és lehetőleg csendes, zavartalan helyen. Amire pedig nem lehet hatni, érdemes asztal fölé tenni és elfogadni: ha fel kell venni a gyereket, be kell engedni a futárt, ki kell engedni a kutyát, akkor jelezze az érintett, hogy hány percet vesz igénybe, némítsa le magát és intézze el, majd amikor zavartalanul vissza tud ülni a gép elé, akkor tegye meg azt. Sokkal jobb a transzparencia, mint a zavarosság és bizonytalanság!
Gyakorlat ötletek: a megbeszélés vagy tréning elején, ha rögzítjük a kereteket és szabályokat, mindenki számára egyértelmű lehet és ezáltal gördülékennyé és kiszámíthatóvá válik az adott folyamat. A csoportdinamikát szem előtt tartva nem érdemes hosszú, egyhangú részeket tervezni, hanem maximum 8-10 percenként valamilyen interakciót (kérdést, gyakorlatot, feladatot, videót, képet, zenét, mozgást) megvalósítani.
